Eltűnt fiatal nők. Egy nyomozó és egy riporter. Egy pár voltak, most ellenfelek. Egy város, ahol mások a törvények. Egy gyilkos, aki közelebb van, mint gondolnád.
A Sorsod Borsod egy szólás, egy életérzés, és még valami. Egy titkos csoport, amelyben fiatal lányok eltűnéséről posztolnak miskolciak. Miután a polgármester rokona is eltűnik, az ügyre ráállítják a város híres-hírhedt nyomozóját. Egy budapesti riporternő is hall az eltűnésekről. Szenzációt keres, ezért kockára téve karrierjét, titokban nyomozni kezd a lányok után. Egy januári reggelen a Vargahegyen levágott testrészt találnak. Néhány nappal később a Népkertben is. Majd a Hámori-tóban. Előveszik az eltűnt lányok aktáit, és találnak egy kapcsolatot: mindegyikük szerepelt a helyi napilap “Nap lánya” rovatában…
Rádióműsorokat vezettem, rangos hetilapoknak írtam és a legnagyobb híradókban dolgoztam, mégis úgy éreztem, valami hiányzik az életemből. Valami, ami igazán én vagyok. Mindig is írtam történeteket, csak nem írtam le. Gyalogoltam a városban, fejemen a fülhallgató a kedvenc zenéimmel és ha láttam egy érdekes szituációt, a képzeletemben szőttem tovább. Először rövidebb novellákat írtam, aztán belekezdtem életem első regényébe. Egy krimibe szerintem minden belefér. A csavaros, izgalmas nyomozás mellett lehet mélysége és lehet benne érzelem és humor is. Ezért ez a kedvenc műfajom.
Ha egy miskolci buliban megszólal az Elhagyom a várost, a borsodiakból előtörnek az érzelmek. Összeborulnak, könnyes szemmel üvöltik, hogy „…mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott”, és bármi is történt aznap este, napok múlva is azt fogják emlegetni, hogy mekkora buli volt.
